A naptár szerint ugyan még tél van, hidegek és sötétek a kora reggelek, de a levegőben már érezzük a tavasz illatát, ami új erővel és új reményekkel tölt el mindannyiunkat.

Székesfehérváron a SAPA-nál termelésben dolgozó hallgatóimmal hagyományosan egy komplex gyárlátogatással zárjuk a tanfolyamot és az évet.

Külföldi tanítványaink gyakran kérdezik tőlünk, hova mehetnének kikapcsolódni, ha csak egy rövid időre tudnak kiszakadni az üzleti pörgésből. Éttermekre, szórakozóhelyekre, színházakra és múzeumokra is kíváncsiak természetesen, de sokszor inkább az a „talpalatnyi zöld” a vágyott hely, ahol kiszellőztethetik a fejüket.

Mit kezdesz a hallgatóiddal, amikor a (szerinted) legmotiválóbb témákat viszed be órára, mégsem akarnak megszólalni? Vagy éppenséggel nem akarnak „nyelvtanozni”, pedig már ezredszer követik el ugyanazt a nyelvtani hibát? Ha a csoportod egyik felét fárasztja az, amit a másik fele élvez?

2016. június 10-én szakmai napot tartottunk a Fast English csapattagokkal. A közös programok, az előadások és beszélgetések, valamint a műhelymunka egyaránt szóltak a szakmai továbbfejlődésről, a közös célkitűzésekről, a tapasztalatcseréről és a találkozás öröméről. Sokat tanultunk, sokat töltekeztünk.

Június elején 10 amerikai kadéttal és a kapitányukkal angol nyelvű foglalkozásokat tartottam a magyar katonáknak a Cultural Understanding and Language Proficiency nevű program keretein belül.