Blog

Székesfehérváron a SAPA-nál termelésben dolgozó hallgatóimmal hagyományosan egy komplex gyárlátogatással zárjuk a tanfolyamot és az évet.
Külföldi tanítványaink gyakran kérdezik tőlünk, hova mehetnének kikapcsolódni, ha csak egy rövid időre tudnak kiszakadni az üzleti pörgésből. Éttermekre, szórakozóhelyekre, színházakra és múzeumokra is kíváncsiak természetesen, de sokszor inkább az a „talpalatnyi zöld” a vágyott hely, ahol kiszellőztethetik a fejüket.
Mit kezdesz a hallgatóiddal, amikor a (szerinted) legmotiválóbb témákat viszed be órára, mégsem akarnak megszólalni? Vagy éppenséggel nem akarnak „nyelvtanozni”, pedig már ezredszer követik el ugyanazt a nyelvtani hibát? Ha a csoportod egyik felét fárasztja az, amit a másik fele élvez?
2016. június 10-én szakmai napot tartottunk a Fast English csapattagokkal. A közös programok, az előadások és beszélgetések, valamint a műhelymunka egyaránt szóltak a szakmai továbbfejlődésről, a közös célkitűzésekről, a tapasztalatcseréről és a találkozás öröméről. Sokat tanultunk, sokat töltekeztünk.
Június elején 10 amerikai kadéttal és a kapitányukkal angol nyelvű foglalkozásokat tartottam a magyar katonáknak a Cultural Understanding and Language Proficiency nevű program keretein belül.
1992 óta számos más nyelv oktatása mellett saját anyanyelvünk tanítását is kérték tőlünk. Az elmúlt 24 évben körülbelül 80 cég igényelte már ezt a hazánkban dolgozó külföldi munkatársai számára. A magyart tanító kollégáink nagyon felkészültek és hihetetlenül lelkesek, hiszen nem kis kaland a germán, latin és szláv nyelvek gyűrűjében szigetet képező finnugor gyökerű beszédünkbe és írásunkba másokat bevezetni.

Mi mindent tanultam a japánoktól?

Az első szakdolgozatomat jó pár évvel ezelőtt Japánról, a nemzetköziesedés – azaz kokusaika [国際化] (magyar fonetikával: kokuszajka) – folyamatáról írtam. Ennek keretében az ország és az ott lakók számos erényét és egyben a nyitási szándékokat hátráltató, az igazi nyitottságot akadályozó tényezőket is igyekeztem feltárni. Ebből szeretnék néhány gondolatot átadni.

Bővebben

To use or not to use the/an article

A névelő viszonyszó. Nem lehet önálló mondatrész, nem toldalékolható, és többnyire hangsúlytalan. Megelőzi a főnevet vagy a főnévi szerkezetet vagy a főnévi névmást. Alapvetően a határozottság és a határozatlanság, az egyediség és az általánosság, az ismertség és a nem ismertség közötti kontrasztot fejezi ki.

Bővebben

WHAT ABOUT NOUNS?

A főnév olyan alapszófajú szó, amely élőlényt vagy élettelen tárgyat vagy gondolati, elvont dolgot, illetve ezek fogalmát jelöli. Fontos építőeleme a mondatnak. A valóban létező vagy ilyennek gondolt élőlények és tárgyak nevei a konkrét, míg a fogalmak, gondolati jelenségek, cselekvések, tulajdonságok, állapotok megnevezései az elvont kategóriájába tartoznak.

Bővebben
Scroll to Top