A névelő viszonyszó. Nem lehet önálló mondatrész, nem toldalékolható, és többnyire hangsúlytalan. Megelőzi a főnevet vagy a főnévi szerkezetet vagy a főnévi névmást. Alapvetően a határozottság és a határozatlanság, az egyediség és az általánosság, az ismertség és a nem ismertség közötti kontrasztot fejezi ki.
A főnév olyan alapszófajú szó, amely élőlényt vagy élettelen tárgyat vagy gondolati, elvont dolgot, illetve ezek fogalmát jelöli. Fontos építőeleme a mondatnak. A valóban létező vagy ilyennek gondolt élőlények és tárgyak nevei a konkrét, míg a fogalmak, gondolati jelenségek, cselekvések, tulajdonságok, állapotok megnevezései az elvont kategóriájába tartoznak.
A legutóbbi továbbképzésünkre szeptember 28-án került sor. Erre az alkalomra Szalay Ádámot hívtuk meg trénernek. Rendkívül instruktív és egyben roppant szórakoztató délutánt töltöttünk együtt a Mesterek és Módszertanok Házában.
„A boldogságot tanulmányozom. Mindennap arra a kérdésre keresem a választ, hogy miért boldogabbak egyes emberek másoknál. Azt hallottam, hogy a zenészek csak ránéznek a kottára, és hallják a zenét a fejükben. Ugyanez történik velem, amikor a boldogságról szóló adatokra nézek: jól élt életek megnyugtató zenéjét hallom.”
A Fast English tanára, Tóth Teréz a Nemzetközi Kodály Társaság elnökének meghívására vesz részt a Sound Thinking Australia szervezet Summer School programjain Brisbane-ben mint szakújságíró. A Kodály-évforduló kapcsán írt gondolatai a blogbejegyzésben olvasható.