A magyar nyelv történetében annak köszönheti létrejöttét, hogy az idők során változott a határozottsági viszonyok kifejezésére, a világból már ismert, illetve a szituációban vagy a kontextusban említett információ (téma) és a bevezetendő közléselem, az új tartalmi mozzanat (réma) szövegbeli jelzésére irányuló kommunikációs szükséglet.
A névelőzés hárompólusú rendszer: a határozott és a határozatlan névelő mellett a névelőtlenség is funkcióval bír. Szólásokban, közmondásokban, általános érvényű bölcsességek megfogalmazásában, vagy megszólításokban, reklámok jelmondataiban, újságok főcímeiben gyakran elmarad a névelő. Az anyagnevek és az elvont főnevek többnyire szintén névelőtlenek, bár bizonyos esetekben mégis névelővel indokolt a használatuk. A tulajdonnevek vagy a birtokos személyjeles főnevek névelőzése pedig ingadozhat.
Sok nyelvben – így például a finnben, a japánban, az oroszban – egyáltalán nincs névelő. Bizonyos nyelvekben meg – például a dánban vagy a svédben – a határozott névelő megfelelője a főnév végéhez kapcsolódik.
A határozott névelő a magyar nyelvben kétalakú: ’a’ alakváltozat előzi meg a mássalhangzóval kezdődő szavakat, ’az’ jelenik meg a magánhangzóval kezdődőek előtt. Szerepe a határozottság, az ismertség jelölése élőlények, dolgok, jelenségek, fogalmak megnevezésekor. Az egyedítés eszköze is lehet.
A határozatlan névelő a magyar nyelvben egyalakú: ’egy’. Számnévi eredetéből következik, hogy csak egyes számú főnévvel állhat, és nem járulhat megszámlálhatatlan jelentéselemű szóhoz (“szabadság”, “víz”), kivéve ha az mennyiséget, mértéket kifejező jelzőt vesz föl (“Csak egy kis vízre/szabadságra van szükségem.”). Alapvető szerepe a határozatlanság, a nem ismertség jelölése.
A német nyelvben a névelő (der Artikel) a főnévvel egészen szoros egységet alkot, hiszen meghatározza annak nemét, számát és esetét.
A határozott névelő (der bestimmte Artikel) hímnemű (maskulin) alakja a ’der’ (r), nőnemű (feminin) alakja a ’die’ (e), semlegesnemű (neutral) alakja a ’das’ (s). Mindegyikük ragozható egyes és többes számban (Singular und Plural), valamint a négy alapesetben (Nominativ, Akkusativ, Dativ, Genitiv).
A határozatlan névelő (der unbestimmte Artikel) állító – ’ein, eine, ein’– és tagadó – ’kein, keine, kein’ – alakokkal is rendelkezik. Előbbinek értelemszerűen nincsen többes száma. A főnév határozatlanságát ilyenkor a névelőtlenség fejezi ki.
Míg a magyarban általában nem kerül névelő a jelző nélküli megye-, város-, ország- vagy világrésznév elé (kivéve például “az Arktisz/Antarktisz”), addig a németben – ahol a legtöbb ország semlegesnemű (’Deutschland’, ’Österreich’) – használatos a hímnemű (’der Senegal’, ’der Sudan’), nőnemű (’die Schweiz’, ’die Türkei’) és többes számú országnevek (’die Philippinen’, ’die Vereinigten Staaten’) előtt.
Érdekes eltérés, hogy a németek sokkal többször alkalmazzák a határozatlan névelőt, mint a magyarok (’Er hat ein gutes Herz.’ – “Jó szíve van.”; ’Eine kleine Nachtmusik’ – “Kis éji zene”).
Az angol nyelvben is létezik határozott (definite) és határozatlan (indefinite) névelő (article). Mindkettőnek két változata van attól függően, milyen hang követi őket.
A határozott névelő a ’the’, amit magánhangzók előtt i-vel (’[ði] owl’), mássalhangzók előtt ö-vel (’[ðø] cat’) ejtenek. A határozatlan névelő az ’a’/’an’ ugyanezen az alapon működik, de nemcsak szóban, hanem írásban is észrevehetően (’an owl’, ’a cat’).
Az angolban határozott névelő szükséges, ha valamiből csak egy van (’the Sun’, ’the Earth’), vagy egy egész csoportot képvisel (’The computer has completely changed public life.’), vagy olyan dologra utal, ami a közelben van, illetve látható (’Can you pass me the marmelade?’), vagy amiről korábban már említést tettek (’I’ve got a bunny. The bunny is called Gofri.’), valamint ha a kiegészítő információ pontosabban meghatározza a tárgyat vagy személyt (’the house at the corner’). Bizonyos embercsoportokra a határozott névelő + melléknév közös szerkezete hivatkozhat (’the disabled’, ’the poor’).
A névelőkhöz hasonló szerepűek a „névelőszerűségek” („article-alikes”), mint a ‘some/any/no’, ’this/that/these/those’, ’my/your/his/her’, melyek a magyar használattól eltérően kölcsönösen kizárják egymást, és nem állhatnak névelővel együtt a főnév előtt (“az én barátaim” – ’the my friends’).
Azokra a sajátos esetekre, amikor az egyes számú számszerű főnév előtt nincsen semmi, a „láthatatlan névelő” („invisible article”) a legtalálóbb megnevezés.
Tetten érhető közlekedési eszközöknél (’travel by bus/ship’, de ’on the underground’, ’in a bigger car’), intézmények rendeltetésszerű használatára utaló szerkezetekben (’go to school’ / ’be in hospital’), étkezések említésekor (’prepare breakfast’, ’have lunch’, ’stay for dinner’), utcák, építmények, tavak és hegyek nevében (’Piccadilly Circus’, ’Tower Bridge’, ’Lake Balaton’, ’Mont Blanc’, de ’The Tower of London’, ’The White House’, ’the Alps’, ’the Andes’), időszakok kifejezésekor (’at dawn/midnight’, ’day after day’), hírközlési eszközök kapcsán (’watch television’, ’communicate by phone’, de ’listen to the radio’). Betegségek esetében a használat azonban ingadozhat (’have flu / have the flu’).
A finn nyelvben, ahogyan már korábban elhangzott, nincsenek névelők, de a beszélt nyelvben a ’se’ névmás használata emlékeztet a szerepkörükre (’Se poika, joka tuli eilen…’ – “A fiú, aki tegnap jött…”).
A névelőké zárt szófajcsoport, és egyúttal a legkisebb létszámú osztály, hiszen a legkevésbé produktív. Helyes használata vagy mellőzése mégis alapjaiban határozza meg mondanivalónk pontosságát, értelmezhetőségét, stílusértékét, továbbá kifejezőerejét.
Szerző: Vid Gabriella
https://gelanguagetutorial.wordpress.com/2019/07/16/to-use-or-not-to-use-the-an-article/
Források
AJKAY Eszter 1994: Gyakorlati német nyelvtan. Panem–Akkord Kiadó, Budapest.
BALOGH Judit – HAADER Lea – KESZLER Borbála – KUGLER Nóra – LACZKÓ Krisztina – LENGYEL Klára 2006: Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
BOGÁR Edit – Anja HAAPARANTA – NOVOTNY Júlia – RÉVAY Valéria 2006: Finn nyelv és kultúra magyar szakosoknak. Bölcsész Konzorcium, Budapest – Debrecen – Eger – Gödöllő – Miskolc – Nyíregyháza – Pécs – Piliscsaba – Szeged – Szombathely – Veszprém.
GALLASY Magdolna – GERSTNER Károly – HAADER Lea – HEGEDŰS Attila – HORVÁTH László – JUHÁSZ Dezső – KISS Jenő – KOROMPAY Klára – D. MÁTAI Mária – PUSZTAI Ferenc – SÁROSI Zsófia – SLÍZ Mariann – TERBE Erika 2018: A magyar nyelvtörténet kézikönyve. Tinta Könyvkiadó, Budapest.
LÁZÁR A. Péter 2005: Instant angol nyelvtan. Helikon Kiadó, Budapest.
David NEWBY 1996: Grammar for Communication. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.